Ez azt jelenti, hogy nem elég nem ártani, hanem az életet szeretettel, jósággal szolgálni is kell, mert sokszor a semmittevés, a közömbös félrenézés is gyilkosság, ahogyan a költő mondja: ״Vétkesek közt cinkos, aki néma”.

Mennyire vagyok ura gondolataimnak, tetteimnek? Viccből, játékból, meggondolatlan bravúrkodással kiteszem-e magam és társaim életét veszélynek, a munka, a közlekedés, a sport vagy a szabadidő alatt? Tudatában vagyok-e, hogy nemcsak fizikai, hanem lelki, szellemi, anyagi, erkölcsi élete is van mindenkinek körülöttem? És a társaim jogát mindezekhez tiszteletben tartom-e?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, szeretettel kérünk, segíts megérteni e hatalmas világot, melybe beleszülettem, melyben én is egy vagyok a sok-sok szállal egymáshoz kapcsolódó, csodálatos léttel bíró élőlények között, és vezess, hogy a magam létét úgy bontakoztassam ki, építsem fel napról napra, hogy ne sebezzek meg senkit a környezetemben. Az én létem, életem ne legyen kárára senkinek.

Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.