Elfogadom egy felsőbb entitás létét, ki, mint egy jó szülő, szeretettel fordul felém? Az imádság csendjében figyelek lelkiismeretem szavára? A Szentírással, Isten parancsaival, egyházammal egyeztetek-e döntéseim előtt? Vállalom, akarom ezt a szívélyes, személyes, élő kapcsolatot Istenemmel? Legalább a kíváncsiság szintjén fordulok-e tudatosan feléje, megnyitva az ajtót, melyen Ő kopogtat, hogy beléphessen életembe?

Könyörögjünk: Urunk, Istenünk, ajándékozzál meg élő hittel, és fordítsd magad felé arcunkat. Nyisd meg szemünket, hogy örömmel rácsodálkozzunk és megláthassuk csodás szép akaratodat magunkkal és a világgal kapcsolatosan. Segíts, hogy a felismert jót képesek legyünk bölcsen, türelmesen, kemény munkával napról napra szépen megvalósítani.

Ezért Jézus Krisztus szavaival így imádkozunk: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké, ámen.

A boldogságra vezető parancsolatok útján tisztítsd meg jósággal szívünket, Istenünk.