A Lakos doktor úr testvére, Lakos Julianna a nagymamám volt. A nagyapám, id. Mitták József (1888 – 1960) többször emlegette őt. Sajnos, a nagymamám fiatalon meghalt tüdőbajban, én már nem is ismerhettem meg. Viszont dr. Lakos János dabasi körorvos a rokonság miatt a családunkat a betegeiként kezelte, noha a szülőfalumnak, Gyónnak külön orvosa volt, dr. Mikó Miklós személyében.

A Lakos doktor úr – akit a családban János bátyának,János bácsinak hívtunk – évtizedekig gyógyított bennünket. Számos esetben a dabasi rendelőjében fogadott, de súlyosabb esetben motorkerékpáron, vagy később a Trabantjával felkeresett bennünket a gyóni házunkban. Én is igazolom, hogy a család nagyon fontos volt a számára, és mi is büszkék voltunk rá. Disznóöléskor én vittem neki kóstolót, de megesett,  hogy felénk járva, karácsonyi ajándékot, jelesül könyvet hozott nekem.

1967-ben, harmadik éves dabasi gimnazistaként súlyos betegséget, reumás láz kiváltotta szívizomgyulladást kaptam. A kórházi kezelés után Lakos doktor gyógyított tovább. Egyik alkalommal megkérdezte, hogy az érettségi után mit tervezek csinálni. Mondtam, hogy történelemmel szeretnék foglalkozni. Ő biztatott: „Legyél történelem tanár, Ferkó fiam, taníts minél több dabasi diákot, de felnőttet is  szép és dicső történelmünkre, és akár írjál történelmi könyveket is.” Nos, talán az ő iránymutatása is hozzájárult ahhoz, hogy tanár és történész lettem, számos helytörténeti tanulmányt írtam Dabasról, s eddig összesen húsz önálló kötetem jelent meg.

Dr. Lakos János ó-nagybácsimat nagyon tiszteltem, szerettem, és büszke vagyok, hogy utcát neveztek el róla Dabason.

Mitták Ferenc